most

elmúlt a ... meleg, és megmaradt a ...tespedtség...? :(

mielőtt kidobnám ezt a papirszélra kiirt idézetet, ideirom ezt a bölcsességet...: 

(bár már többször olvastam, korábban is, nem sok eredménnyel, hátha használ (valakinek, vagy hátha ezúttal még nekem is, akinél olyan távol áll a jól ismert elmélet és az elhibázott gyakorlat):

"VEZETIK A VÉGZETEK AZ AKARÓT, A NEM AKARÓT VONSZOLJÁK" (Seneca)

("LEGYEN MEG.."... hát...:)

(csak pesze , tudni kellene, mit akarnak...:)

"

azt hiszem lent van a vérnyomásom, egész nap kókadozok, de nem tudom megmérni, mert nem működik  a vérnyomásmérő...nem baj,attól úgyse lenne magasabb...

akár mérem akár nem , mindegy

én birnám is a meleget, ha csak rajtam múlna, node az ereim...

nem tudnak alkalmazkodni? ezért aztán én se

aludni kéne, át a hőséget, de nem vagyok nyári medve (se)

elmúlt a meleg , és megmaradt a ... tespedtség?

a legtöbb bennünk van

a legtöbb bennünk lehet

de redukálhatjuk is magunkat

és meg is sokszorozhatjuk

ki is üresedhetünk

csak azt ne!

nem baj ha lassulnak a mozgásaink

de belül, ne!!!

hiszen akkor mindent bejárhatunk , ott...

a mélyet s a magasat

s akár a végtelent...

"Az egész világ benned van"

zárul a kör?

újra zenélek,érzek

szomorú vagyok s vidám

s megint nem ért meg senki!

 jó jónak lenni...

----------------------------------------------------

("mivel a földön jónak lenni oly nehéz"...Babits Mihály)

fázom

fáj a fejem, megfáztam, mit tudom én , mi van velem,mindegy, az a fő, hogy érzem, akármi(t) is...

tavaszi kánikula, (35 fok áprilisban!) -mit számitanak az évszaki "előirások", megszokások, sztereotipiák? semmit! miért is ne rúghatnánk fel saját életszakaszainkban is ezeket az elvárt tartalmakat? miért is ne élhetném a nyaramat ősszel is, vagy az őszemet télen..stb... csakazértis, ha az időjárásnak szabad felrúgni minden  kronológiát és szabályt...?! nincs is szabály, csak kivétel! csakazértis! ifjú vagyok!!!!

(ja, hogy csak pár napig tart, aztán újra jön a 16 fok? úgy is , átmenetileg is, megéri!:)

fázom. már nincs fűtés, de igy  is 20 fokot mutat a szobahőmérő. és kint 30 fok is lehet majd? de most fázom. kell(ene) valami melegforrás. bent egy kályha (radiátor, hsugárzó), s kint a Nap.majd ki is ülök a napra... most meg -szégyen nem szégyen - bekapcsolom azt a hősugárzót, amit fűtési szezon előtt vettem. de miért is fázom és - folyton?

fázom a sejtett választól is

minél csúnyább, annál inkább csodálja a szépet

minél ráncosabb, annál inkább a sima arcot

minél bénább, annál inkább a szép mozgást

a táncot (gondolatban végigtáncol minden piruettet)

minél öregebb, annál inkább gyönyörködik a fiatalságban

minél közelebb a halálhoz, annál inkább élne...

tulajdonképpen még mindig csak készülődök - úgy tűnik

az egész életem egy végnélküli készülődés

de mire...?

ki se mondom...

végső soron csendes és nyugodt a temető is!...

végső soron...)

"s minket is elfelednek végre
lugasok csendes árnyain." (J.A.)

lassan kikopunk az életből

fák, madarak, ég

veletek vagyok

ti is velem

csak szállni

nem tudok

még

csak te lehetsz te , a másik is csak ő, sajátmaga, és mindannyiunkra ráragad  mégis egy csomó (számunkra a másikban)"idegen"hatás, anélkül hogy észrevénnénk, magunkon, mert mindig csak a másikon vesszük észre, különösképp ha rokonok vagyunk, s látjuk, hogy már egyre kevésbé azok...

arcomra térképet rajzol az idő...

ha harcolsz az idővel és meg akarod állitani és csak a jelent élni, akkor veszted el igazán (Faust , nem véletlenül, pont akkor...)

nekem  mindig  minden pillanatomban benne volt a múltam, (és valami jövő is), minden időpontom fókuszpont volt, mozgó fókuszok, életem idővonalán

csak idővel túlterhelődtek a múlttal, aránytalaul.. és a jövő meg összezsugorodott,

ha reális vagyok

de ha  nem, akkor is...

egyre nehezebben irok csak a most-ról most (is)...

egész életemben túlterheltem a jeleneimet (a mostokat), hát csoda?!

s hogy többet éltem (és kevesebbet!) mint éveim száma....

csak a szívem ne ugorjon ki a helyéről

ne szakadjon meg

Csak kapjak elég oxigént

Csak legyen erőm felkelni

és kimenni az utcára

és mélyeket lélegezni

a büdős, romlott, fővárosi levegőből.

"Nem játék a világ! Látni, teremteni kell!" (Babits)

(február huszonnyolc Makón (2012))

szorongok:

a szorongásainkat is átörökithetjük? remélem nem...

de most olvastam, a félelem ellentéteként a reményt

(nem a szeretetet! - mint eddig - ami zavart is;

mert igenis van bennem szeretet, még ha félelem is...)

de ha valaki szorong , tudhat-e remélni?

persze a félelem és a szorongás nem ugyanaz

félni konkrét dologoktól szoktunk

szorongani csak úgy általában...

remélhetem, hogy egyszer csak nem...?

félek, hogy nem!

és lehet hogy átörökitettem már?

lehet, hogy én is örököltem?...

hiszen annyi okunk volt

konkrét félelemre is...

ami csak később válthatott szorongásba,

ha elfelejtődött az oka, de a lenyomata nem...

jaj nekem, nekünk (?)

félek.  félelmem oka: a szorongás.

félek, a szorongástól!

szorongok a félelmeimtől!

csöbörből vödörbe.

vödörből csöbörbe.

nekem mindegy...

süt a nap a két napos hóra...

vakitó

de nem olvasztó

hunyorgok

kellene egy hószemüveg

a hidegtől véd az ablaküveg (is)

semmi sincs meg egyszerre....