a jelenről - ami épp zajlik... hátha megragadható
az ember végül forditott vajúdással egy elmúlást szül
szomorú vagyok és arra gondolok, hogy ez természetes szomorú vagyok ilyen a természetem de te légy vidám
hiába mondom hogy hiábavalóság minden,- ez is az
micsoda látvány totyognak az öregek a sirjuk felé meg-megállva a kisded feláll totyog az Élet felé mig el nem esik s újra feláll
nem tudok elszámolni a rám bizott tálentummal devalválódott s már nem is találom elgurult
rámszakadt az élet szakajtója de már ne húzzatok ki alóla elüldögélek itt még egy darabig
befejezni nem lehet csak abbahagyni életet
boldog voltam a boldogtalanságban és boldogtalan a boldogságban hm node mi is a boldogság
tiszavirágnyi apró változásokkal elvérzik a nap elvérzik a nap s tiszavirág életünk időfolyamban múló életünk apró változásokkal tiszavirág csak
azt csináld, ami jó neked azt csináld, ami neked jó ami neked jó, azt csináld ami jó neked, azt csináld tudd, mi a jó! (AMI MÁSNAK IS)
robog a vonat menetiránynak háttal hagyom el helyem utazom haza így élek-halok visszanézve előremenve is előre is vissza emlékezve Csoda, ha elővesz az utazási rosszullét? de hol is a "hazám?! mégis csak Keruaknak volt igaza meg annak a zsidó…