leomlik a test
s szabadon szétáradnak
a szubatomok
oda hol mindenki egy
mindenki mi mindenki
leomlik a test
s szabadon szétáradnak
a szubatomok
oda hol mindenki egy
mindenki mi mindenki
ha fázom, az még nem jelenti azt ,
hogy hideg is van
csak azt, hogy számomra
s ennek számtalan más oka is lehet
najó nem számtalan csak számos
de azért nem fogom összeszámolni
azt tudom, hogy 4 réteg van rajtam
de nem tudom,ez sok-e
és 20,3 celsius fok
nem tudom ez kevés-e
de rendületlenül fázom
és a távhődij biztos sok
szóval a nyugalom, a középpont elérendők..
belenéztem a régi MOSTokba... jók voltak ezek a pillanatfelvételek, afféle hangos meditációk, lehet , hogy folytatom, hogy most be is tudok menni a szerkesztésbe
szóval a nyugalom... a postán ember ember hátán, mindenki feszült, izgatott...s egy fiatalember nagy csomaggal a kezében mondja, mikor kérik hogy valakit majd maga elé engedjen, aki pattog, ideges, rohan... hogy Ő NYUGODT., Jól meg is néztem magamnak, tényleg az volt...
Volt egy kérdés teszt, hogy mit mondanék fiatal magamnak, hát pont ezt gondoltam:
nyugi, semmiről se késhetsz le, mindennek eljön az ideje
hát nem tudom, eljött-e MINDENNEK, de sokminden eljött, s a legfontosabbak - úgy érzem - igen, és hát tán még mindig van egy kicsi belőle (mármint az időből, időmből)
úgyhogy most is azt mondom a mostani énemnek is : NYUGI
(az egyébként biztos eljön :(
mindenért hálásnak kell lenni
mert olyan veszendő minden
bölcs öregedés
leszokni a életről
létbe lépkedve
az életet nem lehet befejezni
csak abbahagyni
(vagy már irtam ezt vagy ilyesmit?... hiába, a rá való gondolást se lehet befejezni....)
a város, ahol felnőttem
összement
velem együtt
Hol vannak a nénik
akik: de nagyra nőtt ez a kislány!
mondták anyukámnak
és hol van ő
ők is összementek
aztán végleg el
én még eltotyogok itt
egy darabig
szemerkél a köd
nem látni az út végét
minden homályos
ez az üzenet:
ne törődj semmivel se
magaddal törődj!
(oké, épp ez lenne a lényeg,
én nem semMi) vagyok.
vegyem már részre):)
ami nem történt meg, az is megtörtént...,
az is az élet része - tán jobban, mint ami igen.
ha emlékszünk rá
minden van, amire emlékszünk
addig van
talán csak az van
talán mi is attól vagyunk
azok, amik
az emlékeinktől
ezért is ragaszkodom hozzájuk...
minden olyan gyors
vagy csak én lettem lassú?
elveszett időm
ki- s bejár rajtam
a szubatomi világ
nem csak én vagyok
(én)
miért gyávul el az ember
öreg korára
mikor egyre bátrabb is
lehetne
miért lesz
egyre óvatosabb
félénkebb
meghunyászkodóbb
(erre tanitották
az évek?
forditva kéne!)
egész életemben
idegenek közt
átutazóként
a semmiből
a semmibe
otthontalan?
minden amitől féltünk
bekövetkezett
s már nem is félünk
hozzászoktunk
vagy észre se vettük?!
nem lesz jobb semmi
rossz alternativák közt
süllyedünk alább