most

sárga levelet sodorgat az őszi szél s már nem is felém

próbafülke az időben   Keresem magam a tükörben Az ősz, csapzott haj a kiégett szemek a ráncos, beesett arc a görnyedt hát az elődomborodó has a roskatag lábak a kétségbeesett tekintet mögött s miközben ráncigálom le felismerhetetlenségig eltorzult testemről a…

kiült a padra mert napra, fényre vágyott s fázik, hunyorog

vékony szálon függ minden baj előveszi rágja fonalát

sose volt könnyed lepkeszárnyaival se miért lenne most az?! október 8.

a szép őszi táj elrobogott mellettem az ablakon túl október 3-án

piszkos a világ kosszal és csúf szavakkal szennyezett

csak ott kávézik ahol vizet is adnak ne száradjon ki a kavargatás  legjobb a kávézásban s utána a viz

aranyló fa áll a buszmegállóban kopár télre vár mert rég nem hajolt most már csak törni tudna áll és mindent bán