a jelenről - ami épp zajlik... hátha megragadható
az ember végül forditott vajúdással egy elmúlást szül
szomorú vagyok és arra gondolok, hogy ez természetes szomorú vagyok ilyen a természetem de te légy vidám
hiába mondom hogy hiábavalóság minden,- ez is az
micsoda látvány totyognak az öregek a sirjuk felé meg-megállva a kisded feláll totyog az Élet felé mig el nem esik s újra feláll
nem tudok elszámolni a rám bizott tálentummal devalválódott s már nem is találom elgurult