elhanyagolom ezt a blogom, mert annyi más van (nem csak blog is, de abból is egyre több, akár a gondjaim, most 50 évvel ezelőttieket veszek magamra, ahogy másolom és reflektáloma gyerekkori naplómat.... hm... valójában azt hinnénk: gondtalan (a) gyerekkor... persze az is... egyszerű, szép, tiszta, átlátható, csak a problémáink vagy amit annak hiszünk értékelődnek át az idők múlásával., s többnyire bagatellizálódva.. voltaképp lehetnénk mindig is gondtalanabbak, önfeledtebbek vagy éppen ön-emlékezőbbek... talán írás, rögzités nélkül is , de mintha mégis csak ez lehetne a tudatositás, a tudatosodás legjobb eszköze... talán... s az kell! (de biztos, hogy ennyi blogban? ennyi változatban?)
stb.(?) stb.(!)
úgye nem ezt hívják grafomániának?!
