azt hittem simábban fog menni ez az egész "öregedés" ... nem szeretem ezt a szót,nem szeretem a szavakat...újabban, nem pontosak...azért is hallgatok, vagy inkább (máshol) fotókkal fejezem ki magam, de leginkább tűnödni, látni szeretek,....szomorú, hogy épp romló szemekkel...de befelé is jobban kéne látnom... pedig... épp az igazi meditálás hiányzik... talán... bár egy fa lombozatát, vagy akár csak egy virágszirmot nézve megtalálom
szomorú vagyok, hiába akarok épitkezni , egyre, ha a testem már mást akar...
vagy nyugodtan válasszuk csak szét a lélektől?... de attól tartok, itt (még?) nem lehet... egymásra vannak utalva, és meg is határozzák egymást. ha fáj a testem, a lelkem is... de lehet, hogy a lélek fájdalama váltja ki, de erősiti a testieket is... alapkérdés, mi a meghatározó... higgyünk benne, hogy a lélek, de akkor miért nem tud szót fogadni neki a test... és miért nem vagyunk örökéletűek, ha már a lélek -állitólag- az!
