jövök ki a boltból a biciklimhez, szembe az autóparkolóban egy piros autó ablakából kiköszön egy őszhajú kisfiú: szia juli, az utcánkban volt az apjának borbélyüzlete, és gyerekkorunkban sokat játszottunk, az udvarunkban.... ritkán, 10-20 évenként, ha látom, mi is már rég elköltöztünk abból az utcából, a borbélyüzlet is rég nincs már...de ő ugyanúgy köszön, mint 60 éve... előtte két nő áll a kocsinál, közülük köszönt ki.. az egyik szintén biciklivel, a másik - beszállásra várva- valószinű ő a feleség, aki a beszélgető partnerének a pénztári sorban épp azzal dicsekedett el, hogy van unokájuk, 3 és fél hónapos,... szóval nagyszülők lettünk, mi, egykori játszótársak,.. oda is kiáltanám az ősz hajú kisfiúnak...de hát olyan fura ez az egész.. hiszen mi csakis gyerekként ismertük egymást, és hogy is lehetünk mi, gyerekek - hirtelenjében nagyszülők?! Felfoghatatlan ez az egész!.Hát nem?
gyereknagyszülők?
2013.08.19. 19:14 gond/ol/a
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://gonda.blog.hu/api/trackback/id/tr515467251
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
