megalkudtam:
ad még időt
a halál
ha élek
igazán
húzd ki magad
húzd ki magad
már nem tudom
már nem tudom
már úgy maradt
már úgy maradtam
görbén
mindhalálig
pedig az
a deszka
alatta
egyenes lesz
sose rágtam
ceruzámat:
mit is írjak -
mindig
az irnivalóm
rágott
ceruza után
nem baj,
ha van egyénisége
csak el tudja viselni
más is
"nem érinti meg a lelkem" -
mondtam valamire, álmomban, fel is ébredtem rá
ezzel az egy mondattal a fejemben
másra nem is igen emlékszem, arra is homályosan,
hogy mi NEM érinti meg a lelkem - álmomban
a valóságban szinte minden....
ezt a mondatot is csak háritásként mondtam,
ne kiméljenek (valamivel)
de valójában az is megérinthetett...
azt hiszem, csupasz lélekkel élek
minden hozzáér...
Akinek van lelkiismerete
annak van karmája
azaz önbüntetése
már itt és most
Persze lelke
mindenkinek van
valahol
(ha, ki nem is ismeri)
S semmi se történhet
nyomtalanul
és következménytelen
valamikor.
van, aki szerint nagyobb hiba sértettnek lenni, mint sértőnek.
ennek hátterében folyton sérteget másokat
még a sértettségük miatt is
sárga levelet
fúj rám a bolondos szél
pedig még nyár van
Venczel Verába majd' mindenki szerelmes volt! - a most neki szentelt Hogy volt! cimű műsor leitmotivja ez. És a fiatalkori filmjeinek a bevágásait nézve ezen nincs is mit csodálkozni.
Bár most ő maga is szinte riadt és csodálkozó arccal nézeget körül.
Itt vannak az egykori szereppartnerek (Kovács István, Nagy Gábor, Harsányi Gábor, rendezők: Esztergályos , Makk, Zsótéris - Várkonyi csak emlegetésekben, de nagyon.) Érdekes, vagy a sors kegyetlensége ez a nőkkel? de a férfiakon nem látszik annyira az idő múlása...(mégis az átlagéletkoruk rövidebb)..de ők valahogy tovább meg tudják őrizni a fiatalságukat, sőt mintha később érne meg bennük a vonzerő. Venczel Vera valóban elragadó jelenség. Volt? Azért nem mondhatom! Láttam szinte első szerepében a Nyárban , a Pesti Szinházban. Csak csodálni lehetett a bűbáját, a mozdulatai könnyedségét, kedvességét... kecsét... És igen, átütő, tiszta, kislányos szépségét! És láttam most, eddigi legutolsó szerepében a Vörös Oroszlánban, a Vigszinház 4. emeleti háziszinpadán, egy magas széken ülve, többszörös szerepben, egy monodrámában. Brillirozni. Törékeny lett. De épp olyan finom és könnyed mozgású (ahogy lejött az előadás végén arról a magas székről) ..akár egy ballerina. És hogy játszott! Hányféle hangon! Szinész...
Naiva alkatával nem lehetett könnyű a ragyogó fiatalság évei után, mikor minden elbűvölő, ideális lányfigurát ő alakitott, .pőntosabban ő volt...Lett is hiátus. Kivárta. Maradt. Megmaradt. Szinésznőnek. És egy nagyon kedves, szimpatikus embernek, akinek a szemei talán még nagyobbnak látszanak a lefogyott, összeráncolódott arcában. És épp olyan tisztán csillognak mint szépsége és fiatalsága teljében.
jövök ki a boltból a biciklimhez, szembe az autóparkolóban egy piros autó ablakából kiköszön egy őszhajú kisfiú: szia juli, az utcánkban volt az apjának borbélyüzlete, és gyerekkorunkban sokat játszottunk, az udvarunkban.... ritkán, 10-20 évenként, ha látom, mi is már rég elköltöztünk abból az utcából, a borbélyüzlet is rég nincs már...de ő ugyanúgy köszön, mint 60 éve... előtte két nő áll a kocsinál, közülük köszönt ki.. az egyik szintén biciklivel, a másik - beszállásra várva- valószinű ő a feleség, aki a beszélgető partnerének a pénztári sorban épp azzal dicsekedett el, hogy van unokájuk, 3 és fél hónapos,... szóval nagyszülők lettünk, mi, egykori játszótársak,.. oda is kiáltanám az ősz hajú kisfiúnak...de hát olyan fura ez az egész.. hiszen mi csakis gyerekként ismertük egymást, és hogy is lehetünk mi, gyerekek - hirtelenjében nagyszülők?! Felfoghatatlan ez az egész!.Hát nem?
az össszeomlás előtt mi van?
feltornyosulás?
ne épitsetek
bábeltornyát!
a fény fényesebb
a sötét sötétebb
a homály - homály
nem látom
amit nem
akarok
s tündöklik
kápráztat
amit
igen
akadozik benne az élet
csigolyái elcsúsztak
gerince nem tudja tartani
szálegyenesen
már nem ülhet
derékszögben
eldől hátra
180 fok felé
föld felé
vizszintbe
(földszintbe)
akkor Isten belém rugott - véltem
pedig csak magamba botlottam
vAGY INKÁBB IGY:
akkor Isten belérúgott - vélte
pedig csak magába botlott
mi az élet értelme?
van?
hát persze:
ha és amit adsz neki
lassan kifutok az időmből...
lassan?... futsz?...
huss!...cammogsz!
oltalmat és támaszt vártam, tőlük
hogy is találhattam volna meg,
amikor én adtam, nekik
akkor találtam meg
magamban
de addigra elfáradtam
és kidőltem (-tünk)
-----
oltalmat és támaszt várt
hogy is kaphatta volna meg
amikor ő adott
akkor találta meg
de addigra elfáradt
és kidőlt
Nem vagy egyedül!
Sose vagy egyedül.
Mert része a nagy egésznek
vagy...
Ami azt is jelenti:
voltál és leszel.
a kalauz jó utat kiván!
milyen meglepő...
Valami nem stimmel a világgal
Vagy velem. Vagy netán mindkettőnkkel.
Azt mondja
jók a verseim
Szereti
hogy tömörek.
Igaz is!
Már csak 2 sorosak.
Ha kevesebbek lennének
1 vagy inkább 2 sorral,
még inkább szerethetné!
az "Én" nem csak én
hanem a világ,
az örök -
az én kimúlik (alóla)
könnyebb elhinni,
hogy minden vagyok
vagy inkább: leszek
mint semmi
bár valahol
e kettő ugyanaz
"Nincs rajtad kivül senki se
(aki értene)"..
nincs rajtam kivül senki se.