"Minden kiesik a kezemből!"
a hang anyámé,
a kéz (már) az enyém...
"Minden kiesik a kezemből!"
a hang anyámé,
a kéz (már) az enyém...
"nem váltottuk be a reményeket"?
node miben is reménykedhettünk?!
mivé lett ez a város?!
mivé az ország!
és a világ...
no meg én.
nem váltottuk be
a hozzánk fűzött
reményeket.
Mindennek oka van
Csak már elfelejthettük
És minden okoz valamit
Csak még nem gondolunk rá
Minden rajtad áll vagy bukik.
Hát jól vigyázz!
(aki ok/os, tudja, legfejlebb a gyakorlatban nem alkalmazza.,)
mindannyian ugyanannak a tengernek vagyunk a hullámai
a tenger is mi vagyunk
"ha ma tartod a névnapod, akkor minden jót!"
csak akkor?:)
(egyébként sose tartom a névnapom. de szoktam minden jót kivánni , úton , útfélen, bármilyen napon, bárkinek!
Most is: Minden jót! mindenkinek...
(még annak is, aki erre csak a névnapomon lenne hajlandó:)
ha valaki sose tudta
az idejét beosztani
hogy is tudná az életét
ha egy napját nem...
hogy éveket
aztán csodálkozik, hogy
mindennel el van maradva
hogy már nincs ideje pótolni
és kapkod összevissza
"idegesen nyit száz fiókot"
de a fiókban is összevisszaság
hát még a fejében
meg a szivében
az is összevissza ver
"kapkod"
levegő után
ami már fogyóban lehet
mint órái-napjai-élete
beosztatlanul
eltékozolva
szanaszét
tétova
lábai
előtt
mindenki olyan életet él, azt éli, amit akar és/vagy amilyet érdemel...
(egy bizonyos idő elteltével, ezt be kell látni - jobb is lenne -ha lehetne, -tán korábban is tudni - és ez legyen önkritika is! másoknak meg (bizonyára) felesleges figyelmeztetés.)
van, aki a rossz tulajdonságaival is tud hivalkodni, miközben más jó tulajdonságait is képes ledorongolni...
(De hát igy kerek a világ(a)
"...mindjárt..., csak előbb össze kell szedni magamat" - mondja Béres Ilona mint Szkalla-lány a Thália Stúdió pódiumának a padlójáról a másik Szkalla lánynak, Tordai Terinek, aki -nevetésük közepette- épp most közölte, a tolokocsijából,, hogy "összecsinálta magát"... Béres Ilona-Szkalla Erzsi nehézkesen feltápászkodik (mintha magamat látnám...)I és óhatatlanul arra gondolok, vajon meg kell-e játszania ezt a szinésznőnek, vagy itt valóban Béres Ilona (is) tápászkodik a földről... és az előadás végén, miközben könnyes szemekkel tapsolva, látom, hogy Tordai Teri(Gizus) is egy könnycseppet morzsolgat szét a szeme sarkában, vajon hol végződik-kezdődik itt szinésznő és hol a szerep..
Milyen szépek voltak (voltunk) fiatalon...Hogy tudtunk örülni (ha tudtunk) És most már valóban mindegy minek, min...
Most meg ennek emlékén? Sirunk-nevetünk?
Mert hogy akkor előttünk volt még minden...most meg mögöttünk...
milyen lehet fejfájás nélkül felébredni?!- jóideje nem tudom.
de tegnap azt se, hogy milyen lehet úgy elaludni....
bár, igaz is, örüljek, hogy (még) van fejem (ami fájhat)....
(
a metaforák - mennyire kifejezik , hogy minden egy körülöttünk (bennünk), tehát tetszés szerint felcserélhetők részei...
lám, innen is látszik, hogy az igazi költők misztikusok is, ha nem is tudnak róla
de hiszen lehet, hogy verseiket (metaforáikat) nem is (csak) ők irják
mintha megfordult volna körülötted a világ
mintha megforditották volna alattad a hokkedlit
mintha kicsúszott volna a kanapé alólad
mintha földrengés lenne alattad
pedig csak te rengsz, csúszol, forogsz, a fejedben
ott szédülsz...de mitől?
ne mozdulj! tartsd a fejed egyenesen a nyakadon.
légy merev és nyakas.
stop.
vagy forgasd már egyszer te is a világot
de legalább az életed
a saját tengelyed körül.
BÍZZ MAGADBAN!BIZZ MAGADBAN!BÍZZ MAGADBAN!
ez (lenne a legfontosabb)
(kései tanulság, de továbbiakra nézve felejthetetlen)
minden nap megnézi a gyászjelentéseket
megnyugvással konstatálja
ma sincs benne, tehát: él.
(biztos?!)
A jó öregség titka nem egyéb, mint egy becsületes szerződés a magánnyal.
(Marquez: Száz év magány)
(no, ennél kevesebbet kell betervezni, mindenesetre)