most

a csend lehet tartalmas is meg üres is

felmérhetetlen

a megszegése is (?)

a legigazibb meditáció, ha nem írok ide semmit : legfeljebb majd a (semmi) végére

valamit:

"kel fel és járj"

Viharokon át TE VAGY. A Szellem, a Tudat vagy.

(A "felsőbb éned" is, aki ír " helyetted", az is...

MINDEN te vagy:)

Vigyázz, hogy az életfilmednek te legyél a főszereplője!

Térj magadhoz!

Térj MAGadhoz....

(vö. megtérés, vissza-, tesuva)

-Jaj, Istem, segíts....

-Ha te nem törődsz magaddal,

én hogy törődjek veled?

MAGamra kell találjak, valahol ott az örvénylő énem legmélyén, legbelül, csakhogy az örvény, -mint olyan -, veszélyes, igy tudom ezt, még gyerekkoromból, a Maros foylóról, úszhattam át is akár, a túlpartig, árral szembe is, ahol nem volt örvényes a viz, de a strandon túl, a hid felé, már nem... az örvényektől óvakodni kell--- hát akkor hogy ne akarnék óvakodni saját örvényemtől is...: nem akarok belé(m)fulladni... vagy lehet, hogy nem is... vagy csak egy pillanatra tűnne úgy, és aztán...?

najó, le kell lassítani az írástechnikámat, mert ilyen gyorsan villámló ujjvégekkel nem tudok "meditálni"... meg a szivemet is, mert az is újabban gyorsabban ver a kelleténél... le kellene laasssulllnnoooommmm (?(.... ) esetleg elhallgatva....(?)

navégre idetaláltam, elvesztett "otthonomba" - azaz elvesztett jelszóm nyomában, azt újra kicserélve...

hiűányoztak a meditációk is, itt is, emg a való életben is...

térek vissza... önmagamhoz....

hát itt vagyok újra! remélem "magamnál" azért gyakrabban mint itt - bár ha csak a meditációban találkozhatnék magammal.., már meg se ismerném magamat... a fa kint éppúgy zöldül, mint tavaly ilyenkor - talán rejtve több száraz ágat tartalmaz , meg a levelek is vadonatújak, csak látszatra ugyanazok... én viszont szemmel láthatóan más vagyok ha tükörbe nézek, de az is lehet, hogy csak a magam számára - ritkán is nézek tükörbe, "idegen " ez az arc - mint ahopy Petőcz írja - el is vagyok idegenedve tőle - jobb szerettem a fiatalabb változatát, változatom - bár lehet, hogy a ráncok számának szaporodásával és mélyülésével egyetemben, tartalmasabb is... (?) hát mi a fontosabb a forma vagy a tartalom? nem, nem lehet, nem szabad(na) szétválasztani - és mindkettő, egyaránt fontos!

minden reggel fejfájásra ébedek, néha előbb is - azaz ébredés előtt is már elkezd fájni a fejem, illetve reggel előtt ébredek a fejfájásomra, ilyenkor beveszek 1-2 Saridont, amitől nem tudok visszaaludni, de nem is akarnék, mrt valószinű a vízszintes helyzet, illetve az alvás közbeniség jár a fejfájással, főleg a fűtésszezon elkezdése óta... lehet, hogy ki kéne kapcsolni a fűtést, de akkor a hidegtől nem aludnék, vagy lehet, hogy kellene szerkeszteni valami magasabb fekvőalkalmatosságot, vagy még inkább, valami állóhelyzetűt, olyat amilyen a cssúcsfejeknek volt abban a hülye filmben.. de hát én is csúcsfej vagyok , nem? CSÚCS!....

csak jelszócserével tudtam megtalálni magamat... hihihi... mert mindenfelé más-más jelszavakat használok, így aztán nem is csoda , hogy elfelejtem, de ezt tanácsolták, hogy legyen többféle jelszóm, biztonsági okokból; mintha a pénzem több felé kellene eldugni, nehogy az egészet egyszerre lopják el, de ki is lopna el gondolatokat, illetve, nem mindegy?, úgyis egy közös tudatmezőben vagyunk, minden egy stb... stb... persze valójában mindenki eltulajdonít mindig, mindent s garázdálkodik a másik tulajdona fölött, nekem is nem egyszer lopták el a pénztárcám, épp akkor, mikor a teljes fizetésem volt benne, mintha tudták volna, mikor érdemes... és van az is, hogy úgy eldugom a pénztárcám, magam elől?, hogy magam, sem találom... hát nem is tudom, mit kéne tenni... nem kéne bújocskázni, hiszen néha nem találom... magamat se

már megint alig találtam ide vissza, magamhoz vissza? mi az, hogy "magam", sose vagyunk "magam" , hátha pont fordítva van minden, attól függ , honnan nézzük,  miközben kénytelenek vagyunk mindent önmagunkól nézni, pedig valószínű forditva kéne, hogy reálisabb képet kaphassunk, pont arról, amiben a látszólag irreális is benne foglaltatik, mert többek vagyubk, mint önmagunk...

azt jelenti, hogy nem kapaszkodunk a múltba, nem félünk a jövőtől, nincs rossz érzésünk, csak üres nyitottság, jóhiszemű remény? inkább bizalom, ősbizalom, bizakodás. elfogadni azt, ami van., azt aki vagyok!

borul, pedig az előbb már sütött, miért is nem elég az a bizonyos belső napunk ahhoz, hogy felviditson, akkor is ha nem süt kint?

jók ezek a kora reggeli szabályos ébredések, napkeltére... meg az kora esti elálmosodások is, olyan "vissza a természet"-hez jellegűek, "természetesek"... mennyivel elementárisabb a Nap sütése, mint a lámpafényé...  már csak az élet többi aspektusában kellene megvalósítani a természetesség elvét, belesimulni, visszasimulni, mesterséges (műanyag)lázadásokat elvetni.

Úgyis csak azok lehetünk, amik eleve vagyunk..

többet alszom mostanában, s lehet hogy ezzel összefüggésben, jobban emlékszem az álmaimra, tehát megtérül az alvásidő ilymódon is -nem vész el teljesen , sokszor fontosabb, tartalmasabb is , mint az ébrenlét - legalábbis annak tűnik, persze az egész csak együtt értendő, értelmezhető - egymást magyarázzák; a tudatalatti (-feletti) is csak a tudatossal kiegészülve alkothat egészt, azt ami valójában mégiscsak vagyunk, bár valamelyik rétegünket mindig elnyomjuk, ébren is álomban is..  jó lenne már teljes embernek lenni - mindig... és teljesként élni, kihasználni éjszakákat (álmokat) és nappalokat (ébrenlétet). Jaj, de hát sokszor nappal se vagyok teljesen ébren, és sokszor éjjel  igen... Most is, reggeli álmosságban... bár álom-talanul...

 szépen öregedni! igen, a hangsúly ezen van. A meg- igegkötőt meg egyelőre hagyjuk, halasszuk... az olyan lezárt, és hátha vannak a huillámvölgyek után hullámhegyek is, még. mostanában a leszálló ágat érzem, de szeretném hinni, hogy nem véglegesen, hogy vannak még tartalékaim, erőim, energiáim. csak most még rejtve. lehet, hogy ez az erőgyűjtés ideje(?) hahaha... csak nem  leállni, nem megadni magunkat a sorsnak, a hanyatlásnak. valójában mindig többre voltam képes, mint amit a mindenkori korom engedett volna. Hát hogy ne lennék most is... bár ilyen korú (koros?) még nem voltam soha. akkoris. hajrá, "előre, sohase hátra"... de hova? hiszen a fiatalság(om) épp valahol hátul hagytam... és mi is van elől?! szépen megöregedni....

melegem volt, de mire le akartam írni, már el is múlt. csöng a telefon.

csak hogy írjak már ide is MOST... Presserék zenélnek itt mellettem a tévéből a Szigetről. Megöregedtek - mondja lányom. MegöregedTÜNK - így én. (kb egy (nagy?)generáció vagyok Presserékkel) és mégsem, mert az ember lényege változatlan, és semmi köze a külső változásoknak a belső maradandósághoz, állandósághoz -ami örök. Aki fiatal - ő - még nem tudhatja. Most már nem tudhatja. Egész kiskorában - amikor bölcsebb volt egy öregnél - még tudta. S majd újra tudni fogja... Mindenesetre Presseréket épp olyan szívesen hallgatja, mint 60-as anyja...

míg a törpe ordibál... itt mindenkire szerep váááár

MINDENKI  tudná, hogy miről szól a dal....

elhanyagolom ezt a blogom, mert annyi más van (nem csak blog is, de abból is egyre több, akár a gondjaim, most 50 évvel ezelőttieket veszek magamra, ahogy másolom és reflektáloma gyerekkori naplómat.... hm... valójában azt hinnénk: gondtalan (a) gyerekkor... persze az is... egyszerű, szép, tiszta, átlátható, csak a problémáink vagy amit annak hiszünk értékelődnek át az idők múlásával., s többnyire bagatellizálódva.. voltaképp lehetnénk mindig is gondtalanabbak, önfeledtebbek vagy éppen ön-emlékezőbbek... talán írás, rögzités nélkül is , de mintha mégis csak ez lehetne a tudatositás, a tudatosodás legjobb eszköze... talán... s az kell! (de biztos, hogy ennyi blogban? ennyi változatban?)

http://lineas.freeblog.hu 

 http://url2.blogter.hu

http://nemnaplo.freeblog.hu

http://szinesek.freeblog.hu

stb.(?) stb.(!)

úgye nem ezt hívják grafomániának?!

ez  már nem a váróterem, nem is az előszoba, inkább valami kijáratféle... mielőtt kilépünk, elutazunk - szláv szokás szerint - le kell ülni, megpihenni, végiggondolni az eddigieket, elbúcsúzni, eltarthat még ez jó darabig... de lényegesen kevesebb ideig, mint az eddigi... meg aztán az is lehet, hogy a bejáratnál van a kijárat is? és az ajtón túl ugyanaz a táj? nem nyitogatok. csak ülök. mint utazás előtt. elmélkedem. visszafelé de előre is tekintve. akárhogyis.s nyugalmat erőltetek magamra.

amikor nem  történik semmi, akkor is történik valami. mindig történik valami. TE TÖRTÉNSZ! nem tudsz nem történni.még akkor sem, ha megfeledkezel magadról. vagy legalábbis azt hiszed.de akár meg is feledkezhetsz... akkor is történsz!

meditáció helyett kéne írni. meditációt írni. de kérdés, hogy meditációs állapotba lehetek-e olyan éber, hogy figyelhessek a billentyűkre, a betűkre, amiknek lekopogtatott sora úgyis lemaradna a gondolatok sebességétől. vagy épp az lenne a cél: lelassítani a gondolatokat, netán megállásra kényszeriteni. Vagy legalább a közük levő szünetet elcsipni. s a gondolatok közti csendben megtalálni a ... megtalálhatatlant..., de mindig csak a visszhangját, a visszáját érzékelhetem, ha egyáltalán... s felismerni is csak azt lehetne , amit már ismerünk. a csendben is csak elhangzottak utórezgéseit... vagy valami másnak a nyitányát? legalább a zenekar hangolását?

ha nem fáj a fejed, fel se tűnik, csak ha máskor szokott... azt mondják,  az egészség a betegség hiánya, vagy inkább a betegség az egészség hiánya? - de mindig csak a negatívumot érzékeljük igazán? Ha fáj. Ha nem - az a természetes mégiscsak. Nem is kellene foglalkozni a fájdalommal, mert a tudatosítás is tartósíthat. Krónikus fájdalmakat így lehet fenntartani. Meg ördögfalrafestéssel. Nekem már 2 napja NEM fáj a fejem. Ez nagy szó, mert már rendszeresen arra ébredtem, hogy fáj. Nem is kellene ide se írni róla. Jól vagyok!

egyre jobban... ahogy agykontrollon tanultam

de tényleg.....